Tavaly Pünkösdkor gondoltunk egyet és kitaláltuk, hogy kiruccanunk Milánóba egy hosszú hétvégére. Aztán mikor jobban átgondoltuk, jött egy kósza ötlet, mi lenne, ha egybekötnénk egy toszkán mini körúttal. Így gyorsan utána néztünk, és úgy alakítottuk át a programunkat, hogy két éjszakára foglaltunk Milánóba szállást, mivel esti Wizzair géppel mentünk, így egyből a szállásra érkeztünk a késő esti órákban. A következő napot szántuk Milánóra.
Korán reggel nyakunkba vettük a várost, első célpontunk a Milánói dóm volt természetesen. Olyan jegyet vettünk, ami érvényes volt a kupolába is felmenni. A benti részben kezdtünk, körbesétáltunk, megcsodáltuk a monumentális építményt, maga volt a csoda, majd a kupolában folytattuk. Onnan az egész város a lábunk előtt hevert. A dómtól a Milánói Scala felé vettük az irányt.
Útközben betértünk egy helyi trattoriába, természesen mit mást ettünk, mint egy eredeti olasz pizzát és spagettit. A Scalat először kívülről gondoltuk csak megnézni, de mikor odaértünk, a látványtól megválozott a véleményünk s egyből vettük a jegyet, hogy bentről is megcsodálhassuk a méltán híres színházat.
Majd visszasétáltunk a dómhoz és végigsétáltunk a divat főutcáján, csak ámultunk a rengeteg divatmárkától, luxuscikkektől. Minden üzlet előtt öltönybe öltözött személyzet invitálja be az üzletbe a vásárlót, némely üzlet előtt hosszú sorok kígyóznak, várják, hogy beengedjék őket. Estére kellőképpen elfáradtan tértünk vissza szállásunkra, és készültünk a következő napra, ami már Firenzében folytatódott.
Korán reggel keltünk és újra felkeredve a csomagjainkkal elindultunk a pályaudvarra. Gyorsvonatra sikerült jegyet vennünk, meglehetősen borsos áron, de úgy gondoltuk, ha már ilyen közelségre vannak a toszkán városok, kár lenne kihagyni. Három óra vonatút után meg is érkeztünk Firenzébe. Itt az állomáshoz közel, gyalogtávra sikerült egy diákszállást foglalnunk, teljesen korrekt ár/érték arányban. Miután a csomagjainkat leraktuk, egyből itt is útnak indultunk, hogy felfedezzük a várost, merthogy már elővételben még itthon online megvettük az Uffizi képtárba időpontra szóló jegyünket. Mivel csak egy visszaigazolásunk volt, így még át kellett az időpont előtt vennünk a szemben lévő jegyirodában a jegyünket. A képtárról is elmondható, ikonikus helye Toszkánának. Aki ide eljut, annak kötelező program beiktatni a képtárat, a látvány magáért beszél. Tovább folytattuk sétánkat a Ponte Vecchio felé, arany üzletek sokasága ami fogadott bennünket. Hömpölygött a tömeg, nem győztük kapkodni a fejünket végigsétálva a boltok mellett, s közben figyelni a hídról elénk táruló látványt.
Belvárosi séta után visszatértünk a szállásunkra és újabb gyors pihenő várt ránk, mert reggel innen is indultunk tovább, igaz most csomagok nélkül, várt bennünket Pisa és a ferdetorony, természetesen ide is elővételben megvettük a jegyeket, így időpontra kellett érkeznünk, hogy fel tudjunk menni a toronyba. Ahogy szedtük felfelé a lépcsőfokokat, érezhető volt a torony dőlése, furcsa érzés volt ezt így élőben tapasztalni. A toronyséta után a környező nevezetességeket is szemügyre vettük.
Sétáltunk egyet a belvárosban és indultunk este vissza vonattal Firenzébe, ahol a második éjszakánkat még eltöltöttük. Estére értünk vissza, akkor még a várost szintén megcsodáltuk, immár kivilágított formában, elbúcsúztunk Toszkánától és másnap reggel indultunk vissza vonattal Milánóba, ahonnan már egyenesen indult haza a gépünk Budapestre. Tartalmas 5 napunk volt, 2 éjszaka Milánóban és 2 éjszaka Firenzében, repülővel, vonattal. Úgy gondolom, élményekkel gazdag utazáson voltunk túl ismét.
