12 évvel ezelőtt voltunk először és eddig utoljára is Prágában. Aki járt már itt, az tudja, miről beszélünk, ide nem elég egyszer ellátogatni, többször vissza kell és illik térni. Nem hiába nevezik sok helyen 100 tornyú Prágának. A látvány magáért beszél. Minket ami egyből megragadott, az a város egysége, építészeti stílusa, templomok hasonlósága, mind anyagában, mind stílusában, nagyon egyben van. Három éjszakát töltöttünk a városban, Budapestről indulva Szlovákián áthaladva, Pozsonyt mindenképpen érdemes útba ejteni, és legalább pár órácska erejéig kis megállót tartni és a főbb látnivalókat, a várral kezdve és onnan az óvárosban folytatva körbejárni. Innen folytattuk tovább útunkat Prága felé. Utazási irodai foglalások híve vagyok, már csak ha a szakmámat is nézem, ebben dolgozom, ez a hivatásom, de bevallom az őszintét, rövidebb utazásokhoz a booking.com oldalát is előszeretettel ajánlom. Eddig amilyen szállásokat foglaltunk, nem okozott csalódást egyik sem. Ár szempontjából nézzük leginkább, sajnos a mai világban, ez már nélkülözhetetlen, azt hiszem, illetve hogy preferált helyen, vagy legalábbis kedvező tömegközlekedési csomópont közelében legyen. Most hogy már 12 éves gyerkőccel utazunk, így egyre többször be merjük vállalni az egyéni szervezésű utakat. Egyes booking.com-os foglalások előnye az utazási irodákéval szemben, hogy sok helyen külön feltüntetik, hogy ráérsz a helyszínen fizetni, így nem szükséges a foglalás pillanatában fizetni. Nyilván itt is lehet gond a szállásfoglalással, de nekünk eddig szerencsére nem volt ilyen jellegű tapasztalatunk. Itt egy az egyben az utazó magára van hagyatva, ellenben az utazási irodával szervezett utak esetében nagy önállóságot nem igényel az ilyen jellegű városlátogatás, mivel ezeket az utakat csoportos formában idegenvezetővel érdemes felfedezni, ami a mai világban azt gondolom nagyon menő is, mert azért valljuk be, ha egyéniben utazunk, nem mindenki készül fel ennyi és ilyen jellegű tárgyi tudással az adott hely adta látnivalókból. Mi azért igyekszünk ha egyéniben is utazunk, tartalmasan tölteni az időt, és lehetőségeinkhez mérten sok mindent bejárni, felfedezni. Így töltöttük az időt Prágában is. Szállásunkat teljesen a belvárosban foglaltuk, így tömegközlekedésre egyáltalán nem volt szükségünk a három nap alatt. A belvárosban, ami körülményes és anyagilag megterhelőbb volt, az a szálloda közelében lévő parkolás, mivel a hotel nem rendelkezett saját parkolóval. Így a három napi parkolás 65 EUR-ba került, amit mobil applikáció segítségével könnyedén meg tudtunk venni. A recepción külön felhívták a figyelmünket arra, hogy mindenképpen ügyeljünk a parkolásra, vonalon belül álljunk, legyen a zónának megfelelő parkolójegyünk, mert szigorúan ellenőrzik és borsos árat fizethetünk, ha megbüntetnek.
Első nap a késő délutáni órákban érkeztünk meg, leparkoltunk, elfoglaltuk a szobát és egyből nyakunkba vettük a parádésan kivilágított városkát. Számomra meglepő volt, amire nem számítottunk, hogy február közepén hömpölyög a tömeg Prága utcácskáin. Olyan látvány volt, mint a főszezoni tengerparti nyaralások alkalmával, nyüzsgő élet, belvárosi hangulat, minden étterem tele, szól a zene, tele vannak a teraszok, még ha hőgombák is vannak kihelyezve, plédbe burkolózva falatoznak a vendégek. A kocsmákban szinte mindenhol teltház van, alíg lehet asztalt kapni, egy asztalhoz akár több társaságot is leültetnek, csak hogy mindenkit ki tudjanak szolgálni, hozzáteszem mindezt nagyon udvariasan.
Második napra foglalásunk volt a Várba és a környező múzeumokba, kombinált jegyet vettünk, kaptunk a booking.com oldalán egy bónuszt, amit közel 300 látnivalóra tudtunk volna beváltani, mi a várat és környékét választottuk, pár eurónyi ráfizetéssel. Megkaptuk a székesegyháznál ránk váró úrtól a kinyomtatott kuponunkért a jegyünket, így már indulhattunk is tovább. A saját ritmusunkban, tempónkban jártuk be a várat és környékét. Itt azért valljuk be, napokat el lehetne tölteni ahhoz,ha mindent tüzetesen körbe akarnánk járni és nézni.
A vár után átsétáltunk az Arany utcácskába, hát az is maga volt a csoda. Azok a kis régi kori szebbnél-szebb színes házacskák magukért beszélnek. Nem győztem a telefonommal a fotókat készíteni, annyira lenyűgözött a látvány, bár ez elmondható az egész prágai látogatásunkra, kb. egyfolytában a telefonom a kezemben és gyártottam a fotó és video sorozatokat, csak hogy mindent igyekezzek megörökíteni. Gondolkoztunk azon, hogy a következő nap elmegyünk Karlovy Varyba, viszont arra az elhatározásra jutottunk, inkább még egy napot szánunk Prágára, miután egy nap alatt rájöttünk, hogy még kb. a város nagy részét nem is láttuk. Második nap a Táncoló háznál kezdtünk, kívülről néztük meg az érdekes modern építészeti remeket, aztán ha már Prága, akkor a cseh sör hazájában úgy döntöttünk betérünk egy korsó sörre az Uflekuba, ami úgy gondolom Prága legpatinásabb sörözője és étterme. Óriási a pörgés, már kb. délelőtt 11 órától teltházzal üzemel, szól a talpalávaló, és tonnaszám hordják vállukon a tálcákon megpakolt söröskorsókat a pincérek. Nem győztük nézni, hogy mennyi korsót szolglálnak fel pár óra alatt, amíg ott ültünk. Úgy láttuk, hogy a sörözők hangulata az a helyi lakosság körében is egyfajta életérzés, sok helyen ülnek be a helyiek barátokkal, barátnőkkel és csak csodáltuk, ahogy az egyik korsót a másik után kérik és gurítják le, némi sörkorcsolyával kiegészítve.
Innen visszamentünk a központba és a Károly hídon átsétálva gyönyörködtünk a városban, miközben hol beborult az ég, hol elkezdett csöpörögni az eső, de ez egyetlen turistát sem zavart, mindenki folytatta útját, hogy minél többet lásson a városkából és minél több prágai életérzéssel legyen gazdagabb.Mi is így tettünk, este még visszamentünk a szállásra, bevallom hulla fáradtan, így mi már csak a szemben lévő szendvicsezőbe tértünk be egy kis harapnivalóra. Utolsó nap reggel 11.00-kor elhagytuk a szállásunkat, felvettük az autónkat, mivel csak eddig volt érvényes parkolójegyünk, így már elindultunk haza, kicsit csüggedten, hogy pikk-pakk eltelt ez a pár nap és hogy még maradt volna jópár dolog, amit szerettünk volna megnézni, de úgy érzem, igyekeztük a lehetőségeinkhez mérten tartalmasan kihasználni az itt töltött időt, s tervezünk majd még pár év múlva visszatérni, merthogy ezt a várost soha nem lehet megúnni.
