Horvátországi nyaralásunkat oda és hazafelé is egy-egy szlovén pihenővel szakítottuk meg és tettük feledhetetlenné. Piránt a haza felé vezető úton iktattuk be, igaz nem egészen úgy, ahogy elterveztük, négy órányi kemény dugóban állás után értük el célpontunkat, Piránt, de az a látvány, ami ott fogadott bennünket, mindenben kárpótolt minket. A városka szélén található hatalmas, több szintes parkolóházban tudtunk megállni, onnan egy bő 20 perces sétával értünk be az óvárosba. Valóban igaz rá, hogy Pirán Szolénia egyik kis ékszerdoboza. Szűk kis macskaköves, sikátoros utcácskái ámulatba ejtőek.
Egyforma rozsdavörös tetős házak, csodaszép kikötő, eme remek látkép, ami elénk tárult, mikor felmentünk a Szent György templom harangtornyába. Na ez az a kép, amiről az interneten bögészve Piran mindenkinek eszébe jut. Aki a nagy kánikulában szeretne egyet a tenger habjaiban csobbani, annak itt is lehetősége kínálkozik, egészen pontosan szinte Pirán egész tengerparti szakaszán, hol kiépített, betonozott, hol köves, kavicsos, néhol sziklás részeken, de lehetőség van a strandolásra. Nem feltétlenül a megszokott kiépített strandjai vannak, inkább igyekeztek a kikötő kivételével minden talpalatnyi szakaszt kihasználni fürdőzésre, strandolásra, akár a hosszan tengerbe nyúló földnyelven is.
Nyilván érthető, ha már van egy csipetnyi tengerparja, azt méltóképpen szeretné bemutatni az ide látogatóknak, legyen az helyi, vagy turista. Nekünk sajnos most csak pár óránk volt, hogy bejárjuk az óvárost, és felmenjünk a harangtoronyba, de tervezzük, ha még jövünk Szlovéniába, Prian melletti szomszéd, hasonlóan csalogató városkát, Portorozt is megcsodáljuk, ha már most ez kimaradt az idő rövidsége miatt.
