Október 23-ra, ha már ünnepnap, terveztünk egy kis Budapest környéki kirándulást. Sokat ötleteltünk, merre induljunk. Míg nézegettünk az interneten és Zebegényre, Nagymarosra esett választásunk. Miután megmásztuk a nagymarosi Julianus Kilátót, megérdemelt ebédünket a Natura Hill Vendégházban terveztük elfogyasztani, így a kirándulás után egyből Zebegény felé vettük az irányt.
Pár nappal előbb célszerű és ajánlott is asztalt foglaltatni, miután limitált férőhellyel rendelkezik a bistro. Két időpont, 12.00 és 14.00 óra közül választhattunk egy finom három fogásos, azaz slow food ebéd elfogyasztásához. Miután egy fine dining étteremről beszélünk, itt az ízekre,-látványra,- tálalásra,-egy időben történő felszolgálásra is nagy hangsúlyt fektetnek, minden előre megtervezett ütemben zajlik. Hatan voltunk, négy felnőtt és két 10-11 éves lányka, no meg egy kis cuki Mopsz kutyus, miután kutyabarát a hely, melyet szintén külön egyeztettünk az asztalfoglaláskor, kedvesen mondták, ha egy nyugodt kutyáról van szó, nagyon szívesen fogadják. A foglalás alkalmával a két lány menüjére is külön kitértünk, miután a három fogásos gourmet menü nem feltétlenül “gyerekbarát”, így nekik külön, hagyományosabb ízvilággal készültek, természetesen a hely koncenpciójába abszolút passzoló íz,-és formavilággal. Miután mi mindannyian felnőttek bevállalósnak tartjuk magunkat, és szeretjük a hagyományostól kicsit merészebb ízeket, kíváncsan vártuk, milyen ételsort fognak elénk felsorakoztatni.
Előételnek egy mangalicapástétom mártogatóst kaptunk, friss,ropogós bagettkarikákkal.
Ezután érkeztek a levesek, a fali tábla szerint: Karfiol, szőlő, dió néven futott. Kíváncsian vártuk, mi is állhat a kiírás mögött. Bevallom, mindannyiunk kicsit kétkedve fogadta, milyen ízvilágra számíthatunk, hát az összhatás magáért beszélt, mindannyian egyöntetűen “10 pontosra” értékeltük, különböző ízek ötvözete mind elnyerte tetszésünket.
Aztán következett a főétel, ami egy csirkecomb, gomba, petrezselyem kiírással tett bennünket továbbra is kíváncsivá. A látvány, tálalás maga volt a tökély. A különleges elkészítési módok, ízek, harmónia szinte Konyhafőnök, vagy Master chef VIP Michelin csillagos magasságokra hajazott.
Ezután érkezett a desszert, ami tejberizs, mogyoró, birsalma alkotóelemekből állt össze egy igazi különleges alkotássá. Asztaltársaságunk körében ez aratott igazán osztatlan sikert.
A nem mindennapi élményt úgy gondolom legalább egyszer érdemes kipróbálni, garantáltan nem csalódunk. Aki bevállalósabb, és nem zavarja a kicsit “zsákbamacska”étlap, annak mindenképpen ajánljuk.
A környezet, a panoráma magáért beszél, mi sajnos egy ködös,-borongós napot választottunk, de biztos vagyok benne, hogy tavasszal visszatérünk, ha máskor nem, a levendulavirágzás idején, merthogy az egész hely egy levendulás közepén található.
Ha hosszabb időt tervezünk itt tölteni, akkor a vendégház nyújtotta egyéb szolgáltatásokat is igénybe vehetjük.
